Hat testvér, egy történet. Hat ember törekvése a legendáért valósággá vált. 1911 tavasza volt, amikor a megözvegyült Theresa Benelli befektette családja teljes vagyonát, hogy elindítson egy műhelyt, amely stabil munkát biztosíthat hat fiának, Giuseppe, Giovanni, Filippo, Francesco, Domenico és Antonio „Tonino” Benellinek.
Eleinte csak egy szervizgarázs volt, ahol motorkerékpárokhoz és gépjárművekhez gyártottak alkatrészeket. Azonban a hat Benelli testvérnek magasabb fokú tervei voltak: motorkerékpárokat szerettek volna gyártani. Nyolc évvel később 1919-ben bár megszületett az első motorkerékpárjuk, egy kétütemű 75cc lökettérfogatú biciklivázra szerelt motor, de akkor az még nem aratott különösebben nagy sikert.
1921 decemberében megjelent viszont az első igazi Benelli motorkerékpárjuk, amely az áttörést jelentette számukra: a „Velomotore” névre keresztelt 98cc lökettérfogatú kétütemű könnyűsúlyú motorkerékpárjuk, amely két kivitelben, Touring és Sport (125cc) változatban volt elérhető. Ezt 1923-ban egy 147cc lökettérfogatú verzió követte, amellyel Tonino el is kezdett versenygyőzelmeket aratni, és amely végül a Pesaro-i céget végül híressé tette Európa szerte.
1926-ban Giuseppe Benelli megtervezett egy újabb, már 175cc lökettérfogatú felső négy fogaskerék által hajtott vezérműtengelyes négyütemű motorkerékpárt, amelynek a teljesítménye legalább azonos, de inkább nagyobb volt, mint az akkor szokásos nála nagyobb lökettérfogatú konkurens motorkerékpároké. Ezzel számtalan győzelmet biztosított Tonino Benellinek, úgymint 1927-ben, 1928-ban, 1930-ban, illetve 1931-ben az Olasz Bajnokságon. A termelés, valamint az eladások rendíthetetlenül emelkedtek (a 175cc lökettérfogatú motorkerékpárt többfajta kivitelben gyártották egészen 1934-ig, amíg meg nem jelentek az 500cc és a 250cc lökettérfogatú négyütemű motorkerékpárok), amely folyamat idővel a gyár kibővítéséhez vezetett, így 1932-ben a Benelli testvérek megvették a Molaroni fűrésztelep pavilonjait a „Principe Amedeo” úton, amelyet jelenleg „Mameli” útnak hívnak.
Két évvel később, 1934-ben a Benelli két új versenymotort mutatott be, egy 250cc lökettérfogatú ikervezérmű tengelyes-, és egy 500cc lökettérfogatú motorkerékpárt. 1940-ben indította el a Benelli az 500cc lökettérfogatú motorkerékpár oldalt szelepelt változatát, illetve egy fantasztikus versenymotort, (a 4 hengeres dupla felső vezérműtengelyes kompresszorral szerelt változatát, amelyet nem utcai használatra szántak) de a háború kitörése kényszerítette a céget, hogy csak katonai célokra gyártsanak motorkerékpárokat.
A Pesero-i cég sikereinek a csúcspontján volt ebben az időszakban (800 alkalmazott dolgozott a gyárban), de a II. világháború elpusztította azt. A szövetséges bombázások, és a nácik fosztogatása eredményeként ebből az óriási cégből csak törmelék és üres épületek maradtak.
A Benelli testvérek nem törtek meg, és amint visszaszerezték gépeiket és felszereléseiket, elkezdték visszaalakítani a közel 1000 db katonai motorkerékpárt – főleg Angliából származóakat – amelyeket a harcmezőkön találtak, hogy civil motorkerékpárokká változtassák vissza. 1947 volt annak is az éve, amikor újrakezdődtek a motorversenyek.
A negyvenes évek végén Giuseppe Benelli a testvéreivel való összeegyeztethetetlen félreértések miatt elhagyta a céget. Ezek voltak azok az idők, amikor megjelent a Motobi márka (a Moto Benelli tagokból alkotott mozaikszó), a klasszikus két és négyütemű, tojás formájú hengerfejjel rendelkező motorjaival, kicsi és közepes lökettérfogattal. Új eladásokat és több mint ezer sportgyőzelmet eredményezett ez a típus, az ’50es és a 60’as években.
A Benelli gyártási tevékenysége folytatódott 1951-ben is a „Leonciono” névre keresztelt modell bemutatásával, amellyel újabb hatalmas üzleti sikereket értek el. A modell újabb csúcsokra repítette a céget, miután megnyerték vele az első ún. ‘Motogiro d’Italia’ versenyt 1953-ban Leopoldo Tartarini versenyzővel.
1961-ben a Pesaroi cég megünnepelhette fennállásának 50. évfordulóját, és a következő évben, annak érdekében, hogy túléljék a motoripar válságát a két cég, a Benelli és a Motobi egybeolvadtak. Ezek voltak azok a hősi idők, amikor a legendás Provini és Pasolini a 4 hengeres 250cc lökettérfogatú motorkerékpárokkal versenyeztek, illetve ugyancsak ebben az időben nyerték el a második világbajnoki címet 1969-ben az ausztrál Kelvin Carruthes pilótával.
A Benelli-Motobi céget modellek széles repertoárja színesítette a ’60 as években: robogóktól egészen a kéthengeres 650cc-s maxi motorkerékpárig a ’Tornado’-ig, amely egyébként a tradicionális Benelli utolsó eredeti alkotása volt. 1972-ben a céget megvette egy argentin vállalkozó Alejandro De Tomaso. Az új tulajdonos újraindította és kiszélesítette a termékpalettát, bemutatva többhengeres motorkerékpárokat és magas presztízsű 6 hengeres, 750cc-s motorkerékpárokat, amely egyébként a legelső hathengeres kétkerekű volt, amely normál közúti használatra készült), de emellett épített egy új, modern gyárat is.
Időközben veszélyessé vált a japán konkurencia, mely egyre erőszakosabbá, és technológiailag egyre előrehaladottabbá vált. A hanyatlás lassú, de elkerülhetetlen volt. 1988-ban a Benelli térdre kényszerült. Mr. Giancarlo Selci az iparmágnás, a Biesse cégcsoport tulajdonosa megmentvén a céget a bizonytalan jövőtől 1989. október 23-án megvette Benelli-t. A cég onnantól kezdve a robogópiacot célozta meg a Devil és Scooty modellekkel. Eleinte úgy tűnt, hogy megérkezett az új aranykor, ám sajnos egy kis fellendülés után, a cég jövője ismét bizonytalanná vált.
1995-ben a Fabriano Merloni cégcsoportja többségi tulajdonosa lett a történelmi márkának, és Andrea Merloni, Vittorio Merloni fia lett az új tulajdonos, és az újrakezdés egy agresszív kis robogót produkált „Benelli 491” néven. Új ambiciózus projektek, robogók és sportmotorkerékpárok jelentek meg a palettában, úgy mint a 900cc lökettérfogatú háromhengeres Tornado, amely Superbike bajnokságon is indult, vagy mint a TNT 1130. Ennek ellenére a Benellinek egy újabb válsággal kellett szembenéznie.
2005. decemberében a Benelli a korábban már említett Q.J. csoport tagjává vált, aki nem mellékesen „az év legnagyobb motorkerékpár exportáló” címet is elnyerte.
A Q.J. gyár közel 670 ezer m2–en terül el, szofisztikált gyártósorokkal berendezve, amely berendezések Németországból, Olaszországból és az U.S.A-ból származnak. A cég törzstőkéje több mint 750 millió US dollár és részvénytársasági formában megtalálható a kínai tőzsdén is A motorkerékpárok mellett quadokat, elektromos kerékpárokat, fűnyírókat, golf kocsikat, generátorokat, szivattyúkat és egyéb kerti gépeket gyártanak. A termékek 20%-át külföldre exportálják, beleértve Amerikát és Európát. A Q.J.elsősorban a minőségre helyezi a hangsúlyt, és 1997 óta már nemzetközileg elismert ISO 9001 tanúsítvánnyal is rendelkezik.
Az új tőkebeáramlással és az olasz-kínai együttműködéssel karöltve a Benelli Q.J. jelenleg is több projekt-célon dolgozik, hogy ismételten meghatározó szereplőjévé tegye a Pesaro-i céget a világpiacon.
Nem olyan rég, 2011-ben ünnepelhette a Benelli márka fennállásának századik évfordulóját.
.
